Cloud Morgan
Egy tengerész és egy Távolrévi örömlány légyottjának gyümölcse.Miután a nő megszülte Cloudot és báttyát elvitte az apja a nagyapjukhoz.Az idősebb fiú hamar elszegődött egy társulathoz,hősünk pedig a nagy apjánál cseperedett fel.Az öreg tengerész gyakran vitte “hajókázni” unokáját,így az elf szép lassan felfedezte a környezetet,ahova csöppent.Később elindult szerencsét próbálni.Egy ideig cirkuszban dolgozott báttyával,majd miután megunta elment.Így akadt a Jég tüskékre,akiknél egyenlőre köszöni szépen,de elvan,és nem tervez hosszabb kiruccanásokat.
Fellea Fanchea
Fellea Fanchea vagyok. Bátyám, Fellus a Jégtüskék vezetője. Én egy egyszerű lantosnő vagyok. Járok össze-vissza, hogy bemutathassam művészetem. Életem kalandos volt, és keszekusza. Rengeteg félelmetes emlékem van múltamból, és nem szeretném kiterítgetni. Az az én mocskom, nem közszemlének való. Hogy milyen is vagyok én? A szaktudomány azt mondaná, hogy nehéz természet. Én azt mondom, hogy egyéniség. Általában vidám vagyok, míg fel nem húz valaki. Ha felhúz valaki, akkor jaj neki. Szeretem az életet, és követelem, hogy hagyjanak engem, hadd élvezzem életem. Művész vagyok, hagyjanak együtt a művészetemmel.
/Fellea rövidesen bátyja halála után eltűnt./
Draher
Nos, mondjuk úgy, hogy voltak az életemnek egyszerű időszakai is. Persze, amikor még a tojáshéj a fenekemen volt, márha szabad így fogalmaznom, néhány barátommal a jó- és rossz harcosok csatája volt a kedvenc játéktémánk. Olyankor a szokásos lefolyású történeteket játszottuk: az elején a jó áll nyerésre, majd a rossz egy hirtelen csellel megfordítja az állást, de a végén akkor is a jó nyer. Azóta valahogy egyszerűbb lett a helyzet, és kerülöm a konfliktusokat is. Élem a magam kis életét. Persze, bármikor szívesen segítek a szimpatikus embereknek. Sőt, ha az illető nem is túl szimpatikus, de udvariasan kér valamit, akkor nagy valószínűséggel abban is segítek.
De azért akadnak olyan részei is az eddigi életemnek, amik igencsak bonyolultak. Ide tartozik a két költözés is, amin túl vagyok. Tudja, gyerekként itt éltem, 10 éves koromig. Aztán apám más városban kapott egy nagyon jó munkát, és elköltöztünk. De szerencsére ugyanakkor költöztek a szomszédaink is. Aztán most költöztem nemrég, ide, Ötbányára. De most megint az egyszerű élet következik.
Fellus Fanchea
Magas, daliás fiatalember. Szeme elszántságot, bátorságot, de mégis megfontoltságot tükröz. Haja barna, a szél imád vele játszadozni. Ő Fellus Fanchea, a Jégtüskék klán vezetője. Nincs benne semmi különös, beleolvad Ötbánya mindennapi ügyeivel foglalkozó járókelőinek tömegébe. Hol a világosság felé kacsintgat, hol az árnyak közé húzódik. Megpróbál semleges lenni, és megpróbálja megállni a helyét ott, ahol szükséges. Köpenye alól mélykék páncél kandikál ki, melyet világoskék vésetek díszítenek: a jégtüskék.
Nem volt érdekes élete, gyermekkorát nagyrészt tudományos könyvek olvasgatásával töltötte, iskolában tanult, mint minden rendes ötbányai gyermek. Később áttért a tudomány berkeiből a művészet földjére, és talán itt is fog kiteljesedni.
Klánja szolgálata közben, egy klángyűlés közben halt meg. Egy tűzlabda cspódott neki. A klántagok próbálták megmenteni, sajnos csak sikertelenül.
